Télutó

Még tél van, hideg mindenütt, akár

a színezüst csillog a fagyos hó

a fényben, nem mozdul semmi,

mint ahol nem lakik senki,

mélyen hallgat a táj.

Ma semmi sem fáj,

tán az érzés is megfagyott,

mint az az aprócska

halott madár a jégen,

a napfény is elcsúszik

a szikrázó képen.

Míg az emlék marad,

az idő halad, lassan kúszva

a tavasz felé, múltunkat

hordja a szél, jövendő napok elé.